Tregereth Blois aka Naliaka

Törvényes semleges
A jellem tipikus és fontos része, hogy valaki annak ellenére lesz szabálykövető és tartó, hogy nem lesz vakbuzgó és mániákus. Nali is betartja a törvényeket, és azon dolgozik, hogy biztonságban legyen világa az emberektől, vagy épp fordítva. Noha a múlt miatt úgy gondolja, hogy az emberek megtudnának birkózni a természetfeletti tudatával, azt is tudja, hogy a leleményességük határtalan, és hogy biztosan lennének olyanok, akik kihasználnák azt. Azt is tudja, hogy a fenekükön ülni nem bírók a maguk részéről szintén fatális károkat tudnának okozni. A Paktumot szükségesnek tartja, elfogadja, sőt, majdnem létrejötte óta védelmezi is, a titokkal együtt, mert habár szerinte ember és nem ember képes lenne egymás mellett élni, tudja, hogy ez szubjektív vélemény és nem feltétlenül lehet az igazság. Próbálja az acsarkodókat ép ésszel meggyőzni, a paktumszegőket pedig elkapni. Sokat szokott azon filozofálni, mi történne, ha az emberek rájönnének mindarra, ami körülöttük folyik. Gyakran figyeli az embereket, szeret közöttük elvegyülni és segíteni őket, de ez igaz a Fátylon belüliekre is. Soha nem mondott még senkinek nemet, ha valaki segítséget kért tőle, ha annak tényleg segítségre volt szüksége és szívében őszinteség volt. Ő maga egyenes, becsületes, néha szókimondó. Nyugodt, és viszonylag lágy természete van, de persze képes lehet bárki felbosszantani. Felmérgesíteni nehezebb, ritkán érzett dühét még mindig gyakorolja, hogyan irányítsa. Nagyon jól játszik szerepeket, így ha az esetlen madarat, vagy a harcos pipit kell játszani, nincs párja ebben. Mindehhez természetesen a kora segítette hozzá. Imádja a gyerekeket, igazi anyasárkány, és akkor lehet igazán kihozni a sodrából, ha valaki gyermeket bánt előtte. Egyébként vezetői típus, egyrészt határozottsága, másrészt empátiája teszi azzá, illetve sokéves tapasztalata. Kiismerte már az embereket, minden pozitív és negatív részükkel találkozott már. Egyébként elkötelezett, és hűséges nő.

Emberi alakjában Nali nyúlánk, hosszú combú, kecses, afroamerikai nő. Haja (amely alapjáraton göndör, de van, amikor kiegyenesíti), szépen ívelő szemöldöke fekete, ajkai teltek, orrcimpái szélesebben ülnek. Arca arányos, szív alakú, és annak legfontosabb éke két szeme: nem barnák, ahogy azt népének 90%-ánál lenni szokott, hanem élénk zöldek. Íriszének külső karimája szinte fekete, onnan zöldül és befelé egyre világosodik, míg szinte sárgás nem lesz. Ezzel a tekintetével néha szerencsére, néha szerencsétlenségére, de gyakran felhívja magára a figyelmet, így kellemetlen helyzetek esetére egy napszemüveg mindig nála van. Általában nadrágokat hord, lapostalpú cipőket, vagy bakancsot. A színek változóak, de szereti a föld színeit használni. Nem veti meg azonban a szoknyát és az elegáns öltözködést, vagy az ékszereket se, de ezeket ritkán, szinte csak a kivételesek látják rajta, ahogy testén lévő hegeket is. Hátán, majdnem az egészet beterítve ott fekszik az Őrség mágikus jele, amely a természetfeletti számára mindig észrevehető. Általában ruhán keresztül is látszik, átizzik, az emberek számára láthatatlanul.
Sárkány alakjában marmagassága picit nagyobb, mint két méter, de ha a feje búbjáig mérjük a magasságát, akkor négy és fél méter magas, orra hegyétől farka végéig nyolc méter hosszú. Nyaka se nem rövid, se nem hosszú, éppen hátra tudja fordítani fejét és odakapni, ha netán valaki a hátán lenne. Hat végtagja van, tehát két szárny és négy láb. Mellső lábai erősebbek, izmosabbak, mint a hátsók, hiszen ezekkel végzi a "munka" nagyját: ezekhez az izmokhoz csatlakozik szárnya, és ezekkel ássa magának a lyukakat (erről infó az előtörténetben). Szárnya nem a tipikus fajta. Nincs teljesen elkülönítve a testtől: lapockájánál kezdődik, ott szélesen kinyúlik, majd hátrafelé haladva szárnya egyre kisebb lesz. Inkább két mozgatható, nagy taréjnak, legyezőnek tűnik, mint szárnynak, ugyan is végig fut testén, de még hosszú farkán is. Nem is képes vele hosszútávon repülni. Nagyjából annyira röpképes, mint egy csirke. Más sárkányokhoz, vagy repülő alakváltókhoz képest nagyon rövid távokat tud repülni, és abba is könnyen belefárad. Szárnyát (inkább vitorlát) hosszú, testéből kinyúló csontok, "szálkák" alkotják, amik között a bőr megfeszül. Ezeknek a szálkáknak a vége mindig hegyes tüskében végződik. Ezeket a vitorlákat testhőmérséklet szabályozásra használja, illetve rövidtávon úszni is tud vele. Képes a nagyobb részét testéhez simítani, így áramvonalasabb, kisebb, könnyebben elrejtőzik. Színeit tekintve, az idő haladtával változott. Régebben bronzosabbak, mattosak voltak pikkelyei, de ahogy idősödött, egyre inkább világosodtak és aranyossá váltak színei. A mattsága csillogóvá lett az évek során, ahogy egyre erősödött és vastagodott a védőrétege. Hasa régebben is, és most is inkább fehéres, vagy vajszínű. Fejformája arányos, hosszúkás, mint például egy német juhász kutyafajtáé Azt kisebb, nagyobb tüskék borítják, amelyek hátra, nyaka felé állnak. Szájában két sorban több száz apró fog áll szép sorjában. Ezek, akár csak a cápáknál, újra nőnek, ha kitörnének, vagy kiesnének. Szemei zöldek, épp úgy, ahogy emberi alakjában is.

Erős viharok dúltak azon a napon, amikor megszületett. A törzs, amelynek tagja lett, kitörő örömmel fogadta az új tagját. Túl sokat erről az időszakról nem maradt fent. Egyrészt, mert nem volt izgalmasabb, mint a mindennapok, másrészt, mert egy ilyen alakváltó esetében az a pár év, amit ott töltöttek, nagyon rövid időnek számít. Naliaka, és szülei elhagyták a törzset, mikor lányuk cseperedni kezdett, és a fajtájához mérten el kellett kezdenie megtanulni kezelni képességét. Minden kezdet nehéz, szokták mondani, és ez különösen igaz, ha valakinek az egész teste átalakul bizonyos hatásokra. Nalinak szerencséje volt, hogy azokban az időkben született. A vadon tökéletes rejtekhelyet nyújtott neki és családjának, miközben erejét tanulgatta. Gyakorta járt anyjával a fák közé, és gyakorta töltött akarata ellenére is napokat sárkány alakjában, mert nem tudott visszaváltozni. Amikor nagyjából sikerült ezt megtanulnia (ez körülbelül 100 évébe telt), akkor ismét elindult családjával, és egy településen álltak meg. Időszámításunk előtt 250, Djennl-Djenno. Akkoriban mocsaras vidék volt, és az egyik legnépesebb terület volt akkoriban. Egy központi hely, ugyan is az volt az egyik első hely, ahol vasat bányásztak, állítottak elő. Apja is dolgozott ebben az iparban, míg ő és anyja az otthon körül ténykedtek. Tanult a körülötte lévő világról, a lényekről. Addigra már ismert is párat, ha nem is személyesen, édesanyja mesélt neki a másvilági angyalokról, akik hívásra jönnek, segítenek, ha megérdemlik. Persze közben a képességét is fejlesztette, jelképes házasságot kötött egy törzsbelivel, de mikor úgy érezte, hogy tovább kell állnia, akkor nem félt lépni. Nem ragaszkodott soha különösebben senkihez szülein kívül, mert megtanították neki az első és legfontosabb leckét: ne fedje fel magát, és az embereket megszeretni sose szabad, mert elsorvadnak, elhervadnak mellettük. Az évek elteltével Naliaka maga is megtapasztalta ezt, régi ismerősei, barátai halálát nem akarta újra és újra átélni, így sosem barátkozott, vagy keresett társaságot igazán. A következő évtizedekben a vidéket járta, egyre észak-nyugati irányba, bölcs füvesasszonyként, aki gyógyírt talál a legtöbb bajra. Sok nyelvet tanult kereskedőktől, karavánosoktól, vagy a vidékeken, amelyeken keresztül ment. Erre mindig is fogékony volt, és nem telt neki sok időbe, míg sikerült elsajátítania egy nyelvet. Végül eljutott egészen Egyiptomba, amely akkoriban felkelésektől volt zajos. Ekkoriban ismerkedett meg egy véletlen folytán a fiatal Cleopatraval, Nagy Sándor egyik katonájának rokonával, kinek nővére átvette apjától a hatalmat 58ban. Naliaka tulajdonképpen Cleopatra egyik szolgájává vált, hogy az uralkodó közelében lehessen. Erre több oka is volt. Először is, a gyermek szimpatikus volt számára. Okos, rátermett és ravasz. Másrészt, valahogy átlátott azon a hálón, álcán, amelyet felállított. Mintha meglátta volna, hogy nem is ember és azt gondolta volna, hogy Sobek az álcában. Nali valahogy felelősséget érzett a fiatal kislány iránt. Ezért döntött úgy, hogy mellette marad. Ez Cleopatranak külön határozottságot és magabiztosságot adott. Egy "igazi istent" tudhatott az oldalán, aki ugyan szolgának álcázza magát, de ő tudja az igazságot. Ebben az időben egyébként XII. Ptolemaiosz visszavette a hatalmat Róma segítségével, és 3 év után kivégeztette IV. Berenikét, Cleopatra nővérét. 51-ben meghalt az apja, így került a trónra Nali barátosnője és öccse. Cleo akkoriban már 18 éves volt, öccse pedig 12. Év közepe felé kezdett közöttük elmérgesedni a viszony, és a sárkány látta, hogy ebből túl sok jó dolog nem fog kisülni. Hiába próbálta Cleopatrat kicsit visszafogni, a nő egyeduralomra tört. Végül ismét lázadás történt, és egy eunuh vezette puccs miatt Nali kénytelen volt kimenekíteni Cleot a palotából, így lett végül öccse egyedüli uralkodó. Egyetlen nővérével, "Arszinoével" menekült és hagyta el Egyiptomot, miután nem sikerült felkelést szítania. A szerencséje az volt, hogy öccse beleavatkozott a római polgárháborúba, és kivégzett egy olyan embert, akit nem kellett volna. Caesar nem vette jól az "ajándékot", és bevonult Egyiptom fővárosába, elfoglalva azt. Ekkor érezte meg Naliaka az esélyt, és súgott Cleopatra fülébe dolgokat. Tanácsát megfogadva a nő segített Caesarnak, kedvében járt, és közben öccse orra alá törte a borsot. Caesar az ő oldalukra állt, a kitört zavargásokban Cleo öccse a Nílusba fulladt.
Igazából lehetne még részletezni mindezeket, de a történelem könyvekből is tudhatjuk, hogy mi történt ezután Cleopatra és Ceaser között. Arról viszont nem írnak a könyvek, hogy Caesar halála után már nem Cleopatra tér vissza Egyiptomba a fiával, hanem Naliaka. Az uralkodó tudta, hogy kifog csúszni a talaj a lába alól, hisz Caesar gyerekét hordta ki, s mivel őt megölték, féltette fia és saját életét. Könyörgött "Sobeknek", hogy segítsen neki. Naliaka végül beadta a derekát. Kért egy hónapot, és eltűnt a nő mellől. Végül időben tért vissza, miután az angyalokhoz imádkozott, hogy segítsenek keresni neki egy mágust, aki segítene átvenni Cleopatra helyét, hogy kimenthesse a nőt a szorult helyzetből. Szerencsére imája meghallgatásra talált, és Gabriel arkangyal jelent meg előtte. Most találkozott először egy ilyen gyönyörű, földöntúli jelenséggel. Gabriel segített neki felkeresni a mágust, majd mikor visszatértek Egyiptomba, álcázva magát segített Cleopatranak és fiának, Kaiszaironnak elmenekülnie. Persze, Naliaka és a mágus maradtak, hogy az álca fennmaradjon. Két embernek kellett két embert helyettesítenie.
Ezek után Naliaka, avagy Cleopatra gyakorolta a hatalmat. A nő mellett töltött évek alatt tökéletesen tudta utánozni a stílusát, szavait, beszélt is olyan sok nyelvet, mint a nő, minden másról a mágus gondoskodott, sőt, elkezdte tanítani őt elemi mágiára: a föld irányítására. A történelem folyt a medrében, és habár a későbbieknek Antonius gyerekei valójában nem tőle születtek, hanem egy cselédtől, a világ megmaradt abban a hitben, hogy Cleopatra ennek a római triumvirátnak szült. Naliaka inkább átváltozott a váradósságok ideje alatt, és ruhákkal tömte ruháját hasánál, hogy megtartsa a világot ebben a hitben. Nem érezte magát még elég tapasztaltnak ahhoz, hogy valóban gyermeket, egy alakváltót neveljen. Anyja megtanította neki, hogyha átváltozik, megszakad a folyamat. Fáj, kellemetlen és rossz.
Amikor a dolgok ismét kezdtek összeomlani, Antonius halálával úgy érezte, nem kell tovább játszania a dolgot, tovább bonyolítani. A mágus így is többet vállalt magára, mint ígérte, és néha már veszekedtek is a teher miatt. Naliaka eljátszotta halálát, "Kaiszairont" pedig "megölték". Így ő is, és a mágus is megszabadulhattak attól a tehertől, amelyet magukra vettek. A szolga gyerekei pedig biztonságban maradtak Octavianus nővérénél, abban a hitben, hogy Cleopatra gyermekei. Róluk a történelem meg is feledkezett.

Az izgalmas évek után Naliaka elégedett volt azzal, hogy segített egy embernek megmenekülni a valószínűsíthető haláltól. Csak egyszer találkozott a valódi Cleopatraval utána, de akkor is igazából csak meglátták egymást távolról. A kötődés elvágása miatt Naliaka elhagyta Egyiptomot és soha vissza se gondolt régi barátnőjére. A Vörös-tenger irányába ment, aminek a környékén sok évtizedet leélt magányában. Végül találkozott egy fajtársával, nevezetesen Nereussal. Ő is sárkány volt, bár egészen másféle. Míg Nali pikkelyei bronzosak voltak, szárnyai inkább voltak vitorlák és mancsával inkább ásni tudott, hogy a földbe temesse magát, addig Nero pikkelyei kékek voltak. Teste hosszú, áramvonalas, szárnyai pedig inkább segítették őt az úszásban, mint a repülésben. Olyan volt tulajdonképpen, mint a repülőhalak szárnyai, lábai között úszóhártya feszült. Emberi alakjában egy sármos görög volt egyébként, tüzessége és hevessége pedig tetszett Nalinak. Nereus idősebb is volt nála vagy ezer évvel, segített is neki tovább fejleszteni képességeit. Természetesen összemelegedtek, született is tőle egy fia, Theron. A közös élet azonban hullám-völgyes volt. Nero inkább volt ellenséges az emberekkel, gyakorta barangolt a tengeren, hogy hajókat ragadjon magával és húzzon le a mélybe. Rengeteget veszekedett emiatt Nalival, aki azután vesztette el végleg a türelmét, hogy párja fiúkat is bevonta ezekbe a "vadászatokba". Egyszer maga akarta megállítani Nereust, sárkányként úszott be a vizekbe, hogy megállítsa egy újabb hajó elsüllyesztését. A Vörös-tenger szó szerint vörösödött attól, ahogy a két sárkány egymásnak esett, ám a dolog akkor fordult igazán rosszra Naliaka számára, amikor Nereus egyre mélyebbre húzta őt, és hosszú, szinte kígyózó testével elkezdte kiszorítani belőle a levegőt. Már-már fulladozott, mikor gondolataiban ismét segítségért kiáltott, és a Mennyek Angyalainak segítségét kérte. Végül fényesség árasztotta el, Nero ordítását hallotta a vízben, és érezte, hogy elengedi őt. Esetlenül úszott fel a felszínre levegőért, majd ki a sziklás partra, egy településtől messzebb. Még félt, tartott attól, hogy Nero utána megy és ismét vízbe folytja. Repülni nem tudott, szárnya meg volt tépázva, így négy lábon szaladt tovább. Végül Michahel jelent meg előtte, ő sietett a segítségére. Naliaka megköszönte, és megígérte, hogy ha valaha a Mennyek szolgálatára lesz, akkor úgy szóljanak neki, és ő itt lesz.
Azon az éjjelen ő még bújkált, sebeit nyalogatta, kötögette. Végül haza ment, de nem találta se Nereust, se Theront. Úgy érezte, hibát követett el, hogy nem egyből haza rohant fiáért, és menekült el vele. Tudta, hogy innentől kezdve, ha Nero neveli a gyereket, abból egy vérszomjas fenevadat fog csinálni.
A következő éveket a két alakváltó kutatásával töltötte. Az idő telt, sőt, rohant. A tündérkapuk, melyekről akkoriban is keveset tudott, bezárultak. A felfedezések elindultak, és vele megjelent a rabszolgaság is. Rengeteg embert raboltak el és kárhoztattak kényszermunkára, dolgoztattak halálra. Nali néha próbált segíteni ezeknek az embereknek, és kiszabadítani őket. Persze közben kapcsolatai jöttek és mentek, Nereussal való törése miatt azonban senkivel sem maradt túl sokáig. Ő utánuk is szüntelenül kutatott, és remélte, hogy Theronból nem lett az a szörnyeteg, mint amilyen az apja.
Az 1700-as években szintén rabszolgák segítésével foglalkozott, mielőtt őt is elkapták. Inkább hagyta magát elkapni, mert egy hét éves kislányt próbált védeni. Az út Észak-Amerikába valami borzasztó volt Nali számára, ugyan is semmitől sem félt jobban Nereussal való harca óta, csak a mélyvíztől, és a fulladástól. Rémálmai voltak a soknapos hajóút alatt arról, hogy a hatalmas vízisárkány kiemelkedik a viharos tenger habjaiból, a hajó fölé emelkedik, majd lecsap rá. Végül sok idő alatt, de biztonságosan elérték a szárazföldet. A kislánnyal együtt őt is megvásárolta a Wheatley család, akik meglepően jól bántak a szolgáikkal. Nali végigkísérte Phillis növekedését, és azt, ahogy edukálni kezdték a fehérek. Jó maga is tanult, ám miközben védte a lányt, kutatásba is kezdett. Elhagyhatta a házat, mikor például bevásárolt. Ilyenkor nagyobb köröket tett, próbált ismét egy mágust találni. Sikerült, egy fiatal fiút, egy kamaszt találnia, ám ő nem rendelkezett azzal a képességgel, mint Egyiptomban a régi segítőtársa. Kiadta neki feladatba, hogyha segít neki találni egy megfelelő embert a feladatra, akkor ő is segít neki.
Hetek, hónapok teltek el, de végül a fiú talált egy alkalmas nőt a dologra. Naliaka ismét átvette védence helyét, Phillist pedig kimenekítette a rabszolgaságból. Igaz, utólag, évekkel később kiderült, hogy feleslegesen, mert mikor publikálták verseit, elnyerte szabadságát. Az életet azért végig kell élni. Férjhez ment ismét, a gyermekekkel kapcsolatban ugyan azt a trükköt alkalmazta, amit Egyiptomban. Férjét bebörtönözték adósságai miatt, és ekkor ismét eljátszotta saját halálát.
1851-ben létre jön a Paktum, amely minden természetfelettinek szólótörvény, miszerint nem fedhetik fel magukat, és a különböző világok létezését az embereknek. Létre jött az Őrség, amely ennek a Paktumnak a betartására született, ők ügyelnek tulajdonképpen a rendre. Naliaka sokáig gondolkodott azon, hogy belépjen eme kötelékbe, és végül arra a döntésre jutott, hogy jó lenne számára egy hely, ahova tartozhatna is végre.
A kezdetek kezdetén alig voltak. Kevés volt az Őr, viszont sok volt a rendbontó. Ő maga először magányos kopóként kezdte meg a munkát, amolyan szabadúszóként. Démonokat kergetett, angyaloknak segített, emberek figyelmét terelte el a kellő időpontokban, a földet manipulálta, ha leplezni kellett valamit.  Ám arra egyikőnk sem volt felkészülve, hogy akkora szakadás történik, amely mindenkit egyszerre leleplezhetett volna: Tolkien és a könyve. Nehéz volt eltussolni a dolgot, regénynek és fantazmagóriának beállítani az egészet, de nagy nehezen sikerült. Mindennek ellenére az emberek kitörő örömmel és élvezettel olvasták, filmek készültek belőle, sőt, több embernek is ihletet adtak arra, hogy még több ilyesféle könyveket, játékokat csináljanak. Az évek múlásával azonban szerencsére ezek maradtak abban a mederben, amit ástak neki, és nem csordult ki. Egyetlen felnőtt fejében sem fordul meg az, hogy ez talán valóság valahol máshol... A gyerekekkel már más a kérdés, az átformált társadalom már magától végzi a dolgát. Innentől kezdve nincs más feladat, csak a jelenben történő eseményeket kell megakadályozni, vagy eltussolni.
Naliaka felvette a Tregereth Blois nevet. A sok év alatt megismerte az "alvilágot", amelyek nagy részét azért a természetfeletti is kiteszi. Hiszen kinek kellenek új igazolványok folyamatosan? Hát persze, azoknak, akik több emberöltőnyit élnek. Ha csempészni kell dolgokat A-ból B-be, akkor abban is ők a legjobbak. Tregereth-hez pedig hozzácsapódott az évek alatt három másik személy, akikkel egy csapatot alakítottak ki. Nicknevek szerint:
Archie Herman, a mentalista mágus,
Nicholas Rowland, az indió vérfarkas, és
Nuayle, a nemestünde.
Nem feltétlenül ez az eredeti nevük, csapaton belül megosztják egymás között a titkokat, de meg is tartják azokat ott. Így lehetséges, hogy Tregerethnek falaznak, ha éppen talál egy nyomot elveszett családja után, vagy segítenek Nicholasnak holdtöltekor, vagy bármi más. Például Tregereth eredeti neve is szinte titokként van kezelve. Nem is feltétlenül titok, inkább csak sose beszélnek róla, nem hívják már így, hiszen más nevet vett fel. Csak azok szokták "Nalinak" hívni, becézni, akik régóta ismerik, vagy akikkel olyan gyakran találkozik, hogy nem kárhoztatja őket a Tregereth teljes kimondására.
A csapattal évtizedet óta együtt vannak, kialakult közöttük a bizalom az összhang. Persze nem mondaná senki, hogy nem voltak, vagy vannak döccenők közöttük, főleg a mágus és a vérfarkas között. Tregereth a legidősebb köztük, bár Nuayle nem marad le sokkal mögötte. Archie a csapat esze, Cole a csapat erős szépfiúja, Nuayle pedig a mindig időben megérkező szépség, aki Archieval együtt a csapat másik mozgatórugója. Cole szokta a helyszíneket és a paktumsértőket felderíteni, Nuayle és Tregereth az épületekben, környezetben okozott károkat hivatott eltüntetni, Archie az emberek agyával szokott foglalkozni, eltussolni a dolgot. Nem mindig tökéletes még a munkájuk, de hatékonynak mondható. Ha valakit "le kell vadászni", akkor Archie és Nuayle csak összeül, kiszámítják, logikázzák, merre lehet az egyén, majd Cole érzékszerveire hagyatkozva kiderül, igaz volt-e a feltételezés. Ha pedig megfélemlíteni kell valakit, akkor arra ott van Tregereth. Nem feltétlenül híres, de az, aki mélyebben beleássa magát a múltba, vagy az alvilágba, az úgy is tudni fog az ellenségeiről. Ha pedig nem csak a sárkány, de az egész bandája megjelenik valahol, akkor arról már tudható, hogy nagyon komoly dologról van szó, hisz általában megosztják a feladatokat.
Persze a természetfeletti között is szokott menni a pletykálkodás, és néha inkább rémhírek szoktak terjengeni róluk, mint a valóság. Ennek ellenére, bárki, ha segítségért fordult hozzájuk, soha nem utasították el. Noha Archie néha unja a jótékonykodást, hiszen mindenkinek meg van a maga indítéka, amiatt Őr lett, neki is van szíve, és végül minden rászorulónak máig megpróbálnak segíteni a helyzetén.