Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (16 fő) Szer. Dec. 26, 2018 9:04 pm-kor volt itt.
Latest topics
» Nikolaj Tesla
by Admin Yesterday at 11:19 am

» Gabriel & Eolande - Hurrá, havazik!
by Gabriel Pént. Jan. 18, 2019 5:24 pm

» Mágusok (Elemi mágusok, Mentalisták, Nekromanták, Druidák, Techno-mágusok)
by Admin Szer. Jan. 16, 2019 9:18 am

» Képességek leírásai
by Admin Szer. Jan. 16, 2019 7:42 am

» Hiányzások
by Admin Szomb. Jan. 12, 2019 9:33 pm

» Diversum FRPG
by Admin Pént. Jan. 11, 2019 4:39 pm

» HÍREK - események, aktualitások
by Admin Csüt. Jan. 10, 2019 9:47 am

» Vincent Wolf - Előtörténet
by Vincent Wolf Csüt. Jan. 10, 2019 9:37 am

» - DSH FRPG -
by Admin Csüt. Jan. 10, 2019 9:26 am

» Mágikus jelenések- Lara & Gabriel
by Gabriel Kedd Jan. 08, 2019 4:36 pm

Social bookmarking

Social bookmarking digg  Social bookmarking delicious  Social bookmarking reddit  Social bookmarking stumbleupon  Social bookmarking slashdot  Social bookmarking yahoo  Social bookmarking google  Social bookmarking blogmarks  Social bookmarking live      

Bookmark and share the address of A Fátyol mögött on your social bookmarking website


Csillagok alatt - Tregereth & Michahel

Go down

Re: Csillagok alatt - Tregereth & Michahel

Témanyitás by Tregereth Blois on Pént. Jan. 04, 2019 8:57 pm

Érzem, hogy még mindig figyel. A szavai teljesen ellentétesek azzal, amit érzek, így azt hiszem, hogy ha most elkezdeném szégyellni magam a gondolataim miatt, akkor most azért is kapnám a fejmosást, mint ahogy a szigorú hangnemet is megkapom a szavaimra, miután finoman megállít és elmondja a véleményét egy kis mosollyal. Figyelem az arcát, meghallgatom a szavait. Nem mondom, hogy nem akarok hallgatni rá, de az ilyen érzések nem szűnnek meg egyik pillanatról a másikra. A fejemben feltett kérdésére kavarogni kezdenek bennem a gondolatok. Jómagam sose tanultam, gyakoroltam telepátiát, így automatikusan hangosan ejtem ki számon a szavakat.
- Nem tudom. A társaságodnak örülök, de nem akarok terhedre válni. Hogy miért vagy itt, nem tudom. Nem ismerlek téged, titeket. Magam is harcos vagyok valamilyen módon, és még is próbálsz óvni a "démonoktól". A lelki békémre is rámutattál, hogy a békét akarod fenntartani, de... - nem mondom ki, hogy szerintem nem tud rajtam segíteni. Ismét sok gondolat kavarog bennem, az is felrémlik, hogy ragyogónak, és jónak hívott.
- Azt mondod, ragyogó lelkem van, de tudod, számomra milyen egy ragyogó lélek? Egy gyermek játékos ártatlansága. Nekik, ragyogó a lelkük. Ártatlanok, tiszták, nincs a vállukon a világ súlya, se bűn, se bűnös gondolatok. Az enyém, ha ragyog is... annak már nincs olyan fénye. Rengeteg bűnt követtem el. Hazudtam, bántottam másokat, loptam, csaltam, megszegtem majdnem minden létező törvényt, bírát játszok más helyett és félholtra verem a pedofilokat, gyermekbántalmazókat, és ez még nem a jéghegy csúcsa. Tudod, miért nem érzem még tisztának magam? - lépek kicsit közelebb, érzéseim eluralkodnak rajtam, szavaim lendületesen és megállíthatatlanul ömlenek ki belőlem, zöld szemeimet kivételesen én mélyesztem az övébe úgy, ahogy csak egy sárkány tud nézni, mikor elkapja őt a szenvedély, indulat.
- Mert megakarom tenni. - mondom ki a rideg valóságot. - Mindet megakarom ölni, szét akarom tépni, összeakarom törni, megakarom szüntetni, magvaikat is eltaposni... Azért félek, mert akarom ezt, és a józan ész tart vissza attól, hogy a vágyaimnak eleget tegyek. Segítettem a történelem során sok embernek, de a vágy az olyan férgek gyilkolására nem csillapszik, nem húzódik vissza. Minél öregebb vagyok, annál nyugodtabb, és még is, ez az egy érzés, máig olyan eleven, mintha az Ördög a születésem óta a vállamon ülne, Michahel... - sóhajtok egy nagyot. - Nincs nyugalom bennem, mert nem tudom, meddig bírom visszafogni magam. És mi lesz, ha egyszer megtörténik? Ha olyan szörny leszek, mint Nereus? Ha rákapok az ízére, mint Ő? Ha egyszer a saját barátaimnak, vagy akár Neked, ellenem kell fordulnod és lesújtanod? - teszem fel az inkább költői kérdést. Mindannyian tudjuk, hogy ha valaminek meg kell történnie, akkor az meg fog történni. Kiengedett, göndör fürtjeimbe túrok és ismét sóhajtok, hagyom, hogy egy kicsit a szél is bele kapjon.
avatar
Tregereth Blois

Hozzászólások száma : 11
Join date : 2018. Dec. 27.

Character sheet
Kor: 2381
Foglalkozás: Őr
Lakóhely:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csillagok alatt - Tregereth & Michahel

Témanyitás by Michahel on Csüt. Jan. 03, 2019 11:40 pm

Nehezen olvasok másokban.
Furcsa tulajdonságnak tűnhet úgy, hogy évmilliók sorakoznak a hátam mögött, s olyan folyamatoknak lehettem már tanúja, amiket a mai emberek legfeljebb könyvekből ismerhetnek, de megkérdőjelezik valódiságukat. Nem beszélve arról a tényről, hogy elméjük valószínűleg összeroppanna a leplezetlen igazság súlya alatt. Ám hiába az idő, hiába a tapasztalatok, én, noha a lét óvásának fontosságát nem tudnám megfelelően szavakba önteni, távolabbi kapcsot tudhatok az emberek, a természetfelettiek és énköztem. Nem a törődés vagy az empátia hiánya miatt, inkább a mibenlétükben tudnám megragadni ennek a forrását. Nekem a biztonság jutott feladatul, a csaták megvívása, ilyen szempontból, ha úgy tetszik, a könyörtelenség. És leginkább ehhez vezethető vissza, hogy a kapcsolatom velük, a Föld lakóival sosem volt annyira bensőséges, hogy kiismerhessek minden érzelemmel járó kis rezdülést, mint ahogy annak például Raphael fivérem ragyogó gyógyító lévén művészévé vált. Ő minden bizonnyal a lelket nyomó súlyt is játszi könnyedséggel tudná felemelni, míg én sokkalta inkább fizikailag vagyok szokva akadályt jelentő súlyokhoz.
Így hát kezeimet hátam mögött összekulcsolom, miközben a némaság burkát magamra öltve őrá figyelek. Amikor tekintetét elszakítja és a homokot fürkészi, enyhén oldalra billentem fejem, úgy vizsgálva továbbra is, a szempár látványának elvesztése ellenére. A test jeleire koncentrálok, míg ezt teszem, felsejlik bennem egy kép arról a gesztusról, amikor egy férfi a nő álla alá nyúlt, hogy magára terelhesse a figyelmét és megfordul a fejemben, hogy ez volna most a helyén való mozdulat, mégis elvetem. Ha megtenném, ha megérintené úgy, hogy szabad akaratából vonta meg tőlem tekintetét, azzal a döntése ellen cselekednék és olyan volna, mintha erőszakkal óhajtanék választ, magyarázatot kapni tőle.
Úgyhogy nem teszem. Inkább csak újfent elismerem, hogy nem véletlenül hagyom meg a közvetlenebb kommunikációt a többi angyalnak.
- Nem kell megköszönnöd. - számomra minden, amit mondtam, olyan természetes az eső vagy a szél az emberek számára. Vigyázok rá most, és vigyázni fogok rá ezután is. Ami a szépséget illeti, tündöklő, mint a csillagok, ezáltal észrevételemet felesleges megköszönnie, úgy tettem meg, hogy az egyértelműt mondtam ki.
És mégis, bennem felvet egy kérdést, mégpedig, hogy mások nem látják-e így? Tényleg ekkora volna a távolság a világ és köztem? Hiszen nem lehetek az egyetlen, aki elismeri, hogy valami gyönyörűt láthat.
- Fenntartottad a trónt. Áldozatot hoztál, hogy mást óvj, pedig nem tudhattad, mi lesz a sorsod érte. Ez egy igaz vezető és egyben egy ragyogó lélek tette. - ha Gabriel itt volna, biztosan elképedne, mert ahogy megformálom a szavakat, ajkaim halvány, elismerő mosolyra húzódnak. Épp ezen szavaival támasztotta alá, hogy nagyon is jó.
- Nem vettél el életet. Az érzelmeid, a félelem attól, hogy egyszer majd megteszed, a zsigereidben létező bizonyíték arra, hogy hamarabb mondtál le önnön tisztaságodról, mint kellene. - szavai alapján már bünteti magát, pedig a bűnt nem követte el, amiért ő kiszabta magának az ítéletet. Következő mondataira viszont mégis lágyan emelkedik fel a kezem, hogy ujjaimat puhán a vállára tegyem, majd a gyengéd érintést apró erővel társítva megállítsam lépteiben.
- Az én gondom a béke fenntartása. Itt nincs béke. - pillantok körbe, az iménti lények érkezésére utalva, majd kezemet lecsúsztatom válláról, hogy mutatóujjamat mellkasa felé szegezzem. - És itt sincs. - térek rá ezutóbbival arra, hogy belső vihara sebezhetővé teheti további démonokkal szemben. Arcom mégis megfeszül. Szigorúvá válok.. mert szavaival megint saját értékét becsüli alá. Azt sugallja nem számít. Ettől pedig már visszatér, hacsak másodpercek erejéig is, hűvös, zord valóm. Ujjamat lassan leeresztem, megkeményedett vonásaim ernyedni kezdenek.
~ Te mit gondolsz az ittlétemről? - ezúttal tényleges hangok és ajkaim mozgása nélkül, telepatikus úton teszek fel egy kérdést, halkan zendülő hanggal a nő fejében. Kitérésnek tűnhet, de mivel rákérdezett, kételynek kell benne lakoznia.. netán azt gondolja, bíraként érkeztem.
Ha így van, kész vagyok ezt a képet kíméletlenül elsöpörni, ahogy lábaink teszik most a homokszemcsékkel.
avatar
Michahel

Hozzászólások száma : 8
Join date : 2018. Dec. 29.
Tartózkodási hely : Föld & Heaven

Character sheet
Kor: Kortalan
Foglalkozás: Harcos
Lakóhely: Heaven

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csillagok alatt - Tregereth & Michahel

Témanyitás by Tregereth Blois on Csüt. Jan. 03, 2019 10:27 pm

Hamar megtudom, mi a véleménye, vagy határozott kijelentése okán inkább tényt tudok meg a jóságról.A rövid tőmondatok olyan könnyedén hagyják el az ajkát, mint a gyengéd szellő a fák lombjait. Nem erőszakos, nem hideg, sőt, megnyugtató. Amikor pedig tekintetét az enyémbe fúrva közli, hogy a hibák a szépséget sem zárják ki, igazából köpni nyelni nem tudok. Mármint egyrészt a nézés, másrészt a bók. Iszonyat nehéz elhúznom a tekintetem -bár megteszem, a homokra nézek- és ostoba gondolatok forognak a fejemben. A szépségre sok dolgot érthetett. Minden valószínűséggel lelki jellegűt. Vele kapcsolatban el kell engednem a halandók között kialakult formákat, berögzült és megismert kommunikációt. Náluk nem így megy. Nekik nincs szükségük olyasmire, mint nekünk, így felesleges kombinálnom. Az ilyen ostoba gondolatokat azonnal ki kell vernem a fejemből vele kapcsolatban. Ilyenkor azért minden halandó fejében felötlik a kérdés: tud egy angyal szeretni? Szerethet-e egyáltalán? Vagy ez olyan jedi dolog...?
- Köszönöm. - mondom végül hálásan rá pillantva. Jól estek a szavai, bármit is gondoljak végül róla. Az is, hogy társaságomban marad, így ezzel az egy szóval minden kedvességét megköszönöm. Kérdésemre kiderül, hogy soha nem járt még bent. Valahogy kis örömmel és izgatottsággal tölt el a tudat, hogy bemutathatom neki régi otthonom, noha fénye megkopott az idő során. Amikor vezetőnek hív, haloványan elmosolyodom.
- Csak eljátszottam a vezetőt, hogy a valódi királynő biztonságban legyen. - mondom még mindig halványan mosolyogva, elindulva a piramis felé. Amikor kérdés nélkül rákérdez arra, hogy mi nyomaszt, egy kicsit elkomolyodom. Valahogy felsejlik bennem a remény, hogy csak nem olvas gondolatot, különben a pár perccel korábbi gondolataim miatt szégyenkezhetek egy életre.
- Valóban. Félek. - mondom egyszerűen és őszintén, miközben közeledünk az ősi, monumentális épület felé.
- Az embereknek könnyebb. Náluk hit van. Vagy hisznek bennetek, vagy nem. De nálunk... nálunk nem. Itt már nem hitről, hanem tudatról van szó. És amikor tudod, hogy létezik Pokol, létezik Mennyország és Isten, akkor félsz. Félsz, hogy nem leszel elég jó, hogy egyetlen rossz tetted örök kínokba taszíthat. Gyilkosok nem kerülhetnek a Mennyek országába... pedig tudod, hányszor jutottam majdnem idáig? Folyamatosan a penge élén táncolok és rettegek attól, hogy a vérem, a dühöm, a tetteim a rossz irányba billentenek. Félek, hogy újra olyan teszek, amit megbánok. Félek, hogy a tettemért sose kapok megbocsátást. - öntöm ki végül a lelkemet keserű tekintettel feltekintve a kristálytiszta, csillagos égboltra. Nem tudom, hogy Michahel tudja-e, mi történt velem, és hogy miért haragszom magamra, vagy hogy mik azok, amik miatt elkapott a hév, hogy kiket öltem meg majdnem, hogy ki az, aki nem bocsát meg. Hosszú, ezer éves történet lenne, melyet nem akarok rázúdítani.
- Nem akarlak terhelni téged. Isten legjobb, legerősebb harcosa vagy. Nagyon jól esik a törődésed, de biztosan vannak nagyobb gondjaid is nálam. - pillantok rá. Azt szeretném, ha ő is őszinte lenne. Ha azt mondaná: Igen. Vannak nagyobb problémáim. Vagy valami... olyan fura ez az egész helyzet. Nem ismerem igazán a férfit, még is itt van, velem sétál és megmutatom neki a piramist. Az ilyen démonokkal csak-csak eltudok bánni, főleg ha kihasználom a meglepetés erejét. Ha pedig szorul a hurok, eltudok menekülni a föld alá, fölé, az égbe. Ugyan sárkányhoz képest rendkívül kis távot tudok repülni, egy démonnak ez még is nagy távolság. Tehát nem hiszem, hogy egy összecsapás alkalmával, -ha csak ketten jönnek-, szükség lehet Michahelre, de ezt ő is tudja. Túl vagyok már életem felén, Őr is vagyok. Nehezen tud újat mutatni, még ha hozzá képest olyan fiatal is vagyok, mint egy  egynapos csibe.
- Tényleg azért vagy itt, hogy megvédj? - kérdezek rá, arcát fürkészve, bár eddig is kifejezéstelen volt, így kétlem, hogy bármit le tudnék róla olvasni.
avatar
Tregereth Blois

Hozzászólások száma : 11
Join date : 2018. Dec. 27.

Character sheet
Kor: 2381
Foglalkozás: Őr
Lakóhely:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csillagok alatt - Tregereth & Michahel

Témanyitás by Michahel on Csüt. Jan. 03, 2019 9:49 pm

Ahogy felnevet, dallamos kacaja megtölti a levegőt, s én scak tovább fürkészem, arcom rezzenéstelen marad, tekintetemben egy pillanatra hagyom átvillanni a kérdő szándékot. Nem hazudtam a kijelentésemmel, mégis úgy látom, kételkedik bennük.
Vajon miért teszi? Nem úgy látná a lényében ott rejlő ragyogást, mint én?
Szavai mindenképp megerősítik gyanúmat és én egy pillanatig nem szólalok meg, csak egy mélyebb levegőt veszek. Máskor jóeséllyel csak csendes figyelő, vizsgálódó fél maradnék, aki leszűri a szavak jelentését, elraktározza és ha egyetért velük, ha nem, nem adja a másik tudtára. Mert nem azért van itt. De most, arcom érzelemmentességét fenntartva szólalok meg:
- A jóság nem a hibátlanságból ered. - hangom mellőz mindennemű szigort vagy kioktatást, meglehet, sokkal természetesebben mozgok, ha a veszélyforrások kiktatásáról van szó, most fegyveremül mégis a szavakat választom, hogy azt a falat ostromoljam, amit ő maga épített fel elképzelésével.
- Ahogy a hibák nem zárják ki a szépséget sem. - teszem hozzá, mélyen tekintetébe fúrva az enyémet, hogy láttassam vele az állítás mögött megbúvó őszinte, rendíthetetlen hitet. Ahogy nyomatékosítani is kívánom egyben, hogy nem tud meggyőzni arról, őt ne találjam szépnek, értékesnek, óvandónak. Lehet, hogy ő nem látja magát tisztának, de itt jön a képbe az, hogy ő és én nem ugyanazokon a lencséken keresztül szemlélődünk.
Már az embereknél is korán megfigyeltem, hogy a tisztaság fogalmát összekötik a tökéletességgel, míg a tökéletességüket hibásan súlyozzák, ezáltal olyan elvárásokat teremtve, amit ők maguk löknek messzebb mielőtt elérhetnék. Hibákat követnek el, igen. A legnagyobb hibát pedig azzal vétik, hogy azt gondolják, a tökéletességben nem létezhetnek hibák. Pedig úgy hiszem, bátran állíthatom, mi angyalok épp azért tartjuk őket tökéletesnek, mert nem adják fel. Az elesések ellenére is menetelnek tovább, tanulva, fejlődve. Ez hordozza magában a tisztaságot, a kötelékük az élethez.
- Akkor veled tartok, amíg csak kívánod. - egy újabb olyan kijelentés, ami kissé tanúskodik arról, mennyire a harcosi léthez szoktam. Most is azt igyekszem éreztetni, hogy egyből tudathatja velem, amint társaságom feszélyezővé válik, mindazonáltal továbbra is védelme lesz a prioritás.
- Nem. - rázom meg enyhén fejem kérdésére, visszaemelve tekintetemet az építményre. - Utam sosem vezetett be. - ezután térek vissza szemeimmel a nő arcához.
- Itt annak vezetősége alá tartozok, kit szíve húzott ide. - emelem meg lassan jobbomat, jelezve, hogy nyugodtan irányíthat, az útmutatására támaszkodok.
Nem óhajtom megsérteni egy szentélyüket, így őrá bízom a navigálásomat, ahogy ő adta az én kezembe biztonságát.
Ha megteszi, és elindulunk, akkor szólalok meg ismét.
- Valami nyomja a lelkedet. - egy megállapítás, nem kötelezhetem válaszra, de attól még érzem. Csupán azt remélhetem, nem szükséges előlem elzárnia szíve zongorájának hangjait.
avatar
Michahel

Hozzászólások száma : 8
Join date : 2018. Dec. 29.
Tartózkodási hely : Föld & Heaven

Character sheet
Kor: Kortalan
Foglalkozás: Harcos
Lakóhely: Heaven

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csillagok alatt - Tregereth & Michahel

Témanyitás by Tregereth Blois on Csüt. Jan. 03, 2019 9:09 pm

Amikor mély biccentéssel üdvözlöm, kiegyenesít, mondva, hogy szükségtelen az ilyesmi. Fura érzés az egész. Mármint... nyilván egy szentséggel beszélek, és a tisztelet, a hála, amelyet érzek, ezt hozza ki belőlem. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy egy angyal sietett segítségére a bajban, hogy megmentette, hogy társaságába lépett, hogy hozzáér. Ez, még számunkra is olyan dolgok, amelyek emlékét örökre magunkban fogunk őrizni. Nézem fenségességét, magasztosságát. Rossz szó általában férfiakra ez a szó, de gyönyörű. A kisugárzása, a tisztasága, tökéletes minden porcikája, őszinte tekintete. Minden halandó szemében földöntúlian szépek az angyalok, még egy ilyen öreg sárkánynak is, mint én. Mikor azt mondja, nem vagyok adós, és hogy minden harcos örülne, ha védelmemért harcolhatna, azért kicsit hitetlenül felnevetek. Amikor pedig mondja, hogy érdekelte őt a démonok célja, elmosolyodom egy kicsit. Legalább is azon, ahogy szavak nélkül, vagy éppen furán megfogalmazva felajánlja társaságát. Amikor meghajol a mondatához, egy kicsit -najó, nagyon- megdöbbenek. Ő hajol meg nekem? Ugyan már! Kettőnk közül inkább nekem kéne a lábai elé vetnem magamat, ősi ereje, tisztasága, magasztossága, kora, tudása, szépsége előtt.
- Nem vagyok én olyan jó és tiszta, hogy olyanokat mondj rólam, mint az előbb. De örülnék, ha mindennek ellenére élvezhetném társaságod. Igazából magam sem tudom, miért vagyok itt. Vonz a sivatag, a piramis. Talán buta kérdés, de inkább felteszem: voltál már piramisaink belsejében? - persze azt nem fejtem ki, hogy miért nem tartom magam jónak. Nem kívánom terhelni vele az angyalt, hacsak nem kérdez rá. Ha lelki problémáimat akarom megoldani, akkor vagy egy pszichológus, vagy egy lelkész kell, akivel kivesézhetem a témát. Egy arkangyal... hogy is fejezzem ki magam. Az apró cseprő problémáidat nem osztod meg a munkahelyed főnökével. Nem vagyunk olyan közeli viszonyban, illetve szerintem legalább napi 10 millió imát hallgat mások bajáról. Nem kell plusz egy, nem tőlem.
avatar
Tregereth Blois

Hozzászólások száma : 11
Join date : 2018. Dec. 27.

Character sheet
Kor: 2381
Foglalkozás: Őr
Lakóhely:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csillagok alatt - Tregereth & Michahel

Témanyitás by Michahel on Szer. Jan. 02, 2019 10:06 pm

Nem mostanában volt, hogy utoljára ezen a vidéken jártam. Évszázadok? Nehéz pontosan meghatározni, miután valaki a tanúja lehet minden kialakulásának, láthatja, miként teszik meg az első emberek óvatosan, szinte félve első lépéseiket, tele kérdésekkel, amit feltenni nemhogy a választ sejtsék. Ekkor az idő, mint fogalom eléggé megfoghatatlanná válik. Beláthatatlanabbá. Az ember számára az idő egy szakasza egy nap is. Számunkra ez.. elenyésző szakasz. Bizonyos tekintetben, maga az időszámítás is az. Annyi bizonyos, hogy az utóbbi időben szárnyaimat nem érintette Észak-Afrika szele és a talpaim sem taposták homokját. Igaz, ha ezt közölném is egy halandóval, nem gondolna többre néhány évnél. Nem az lenne az első gondolata, hogy figyeltem a helyet Cleopatra uralkodásának idején. Nem tudhatják, hogy találkoztam olyannal, akinek a létezését el sem hinnék. Noha a saját létezésem sem különb ennél. Nemhogy két sárkány vérremenő csatája az örvénylő mélyben. Számomra... számunkra mindez a világ részét képezi. Egy olyan világét, amit az emberek nem ismernek, teljes egészében sosem fognak. Ezért fontos a Fátyol. Ezért elengedhetetlen az az erőfeszítés, amivel az Őrség szolgál mindenkit.
- Erre semmi szükség. - hangom egyáltalán nem zendül szigorúan és a mély, meghajlásféle üdvözlésére tett halvány mosoly is erről tesz tanúbizonyságot, még ha csak egy pillanatra is jelenik meg emberi ábrázatomon. Gabriel, ha látta volna, minden bizonnyal elsütne valami elmés megjegyzést azt illetően, hogy milyen fejlődőképes vagyok. Hiába, kettőnk közül mindig ő volt az, aki jobban kezelte az ilyesmit, míg én inkább számítok emberi szemmel.. zordnak. De biztosan nem annak, amilyennek az ő hitviláguk ábrázolása lefest minket, angyalokat. Ráadásul az efféle rangokat és társadalmi szinteket elismerő gesztusokat az emberekben se értem. A jelentésüket tudom, ahhoz elég idős lény vagyok már, de sose láttam be, miért a fejhajtás. Ezzel olyan érzésem van, mintha valami bálvány lennék, akit muszáj imádnia, pedig erről szó sincs. Hordoz magában ez a mozdulat némi iróniát is. Láttam embereket Cleopatra előtt hasonlóképp és mélyebben is meghajolni. Nem vágyam, hogy alárendeltnek tekintse magát.
Ezért óvatosan vállaira helyezem kezemet és gyengéd erővel magam késztetem őt a kiegyenesedésre, meg sem várva, hogy magától tegye, mintegy éreztetésül szavaim mellé.
- Nem vagy adós. - a kérdését kérdőn fürkésző szemekkel viszonozom. Nem várok kompenzációt az életéért, sem a múltbéli alkalomért, sem a mostaniért. Számomra önmagában érték, hogy nem esett baja, jóllehet ilyesmit nem szokásom hangosan is kinyilvánítani és ennek a tendenciának adózva most is hallgatásba burkolózok tömör kijelentésemet követően. Szinte hallom Gabrielt: "Ne legyél már ennyire szűkszavú. Tudod, elég sértő tud lenni néha!"
Úgyhogy kiegészítem korábbi mondatomat:
- Az életed olyan érték, ami jutalom egy harcosnak, ha őrizheti. - még le is másolom korábbi meghajlós fejhajtását. Igen, valóban tudok fejlődni, csak nem gyakran engedem látni.
- Érdekelt hová tartanak. Nem a lakott területek felé mentek. - beszéd közben a piramison járatom végig tekintetem, de a mondat végénél visszatér hozzá pillantásom.
- Nem tették volna, ha nem éreztek volna erre valakit. - vezetem le a dolgot a magam kissé hideg, tárgyilagos hanglejtésében, de ezután lágyítok a tónuson.
- Többen is érkezhetnek. - egy újabb tömör kinyilvánítás, ami azt a célt szolgálja, hogy sugalljam, nem kívánom magára hagyni. De nincs jogom hazaküldeni sem. Tehát figyelek. Amennyiben úgy óhajtja, távolról, ezt hivatott jelezni, hogy elszakítom tekintetem és visszaterelem a csillagos égboltra.
avatar
Michahel

Hozzászólások száma : 8
Join date : 2018. Dec. 29.
Tartózkodási hely : Föld & Heaven

Character sheet
Kor: Kortalan
Foglalkozás: Harcos
Lakóhely: Heaven

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csillagok alatt - Tregereth & Michahel

Témanyitás by Tregereth Blois on Szer. Jan. 02, 2019 9:11 pm

Három napja vagyok Egyiptomban. Rettenetesen megváltozott ahhoz képest, mint amilyen akkor volt, amikor először jártam itt, még fiatal, gyerekfejjel. A régi, hatalmas piramisokat városok ölelik már át, veszik lassan körbe egyre közelebb, miközben a sivatag egyre ostromolja az épületek, és a piramisokat. Azért van különbség az ősi erő és a jelenlegi között: a homokviharok játszi könnyedséggel tudnak településeket eltüntetni a föld színéről, s lám, itt vannak ezek az ősi monstrumok, most és talán mindörökké. Nem csak nosztalgiából tértem vissza. Szeretem a sivatagot, a meleget. Talán azért, mert "aranysárkány", vagy "földsárkány", -vagy fene tudja, milyen jelzőkkel aggatnak minket az emberek- vagyok. Nappal kedvem lenne átváltozni, a forró homokba ágyazni magam és egy jó mélyet szundítani a föld nyugalmában. Ám ami régen lehetséges volt, ma már nehézkes a Fátyol sérelme nélkül. Még ha a Szahara, vagy a Líbiai-sivatag nagy és kietlen, a repülők, drónok, forgatások,felfedezések, világrekorderek satöbbi miatt már nem tudnék úgy elbújni az emberek elől, mint régen.
Igazából nem is tudom, mit várok e helytől. Nem csak a nyugalom, hanem a nyughatatlanság is ide vonzott. Keresem őket, máig. Nem tudom, hogy voltak képesek így eltűnni. Néha azon tanakodok, hogy talán nem is élnek már... Néha egy teljesen másik verzión gondolkodom. Mi van, ha... Michahel megölte Nereust, és Theron pedig, miután senki nem tért haza, a saját feje után ment? Ehhez hasonló és sok más út kavarog bennem, egyre súlyosabban marva a lelkemet, amiért gyermekemet egy szörnyeteg markaiban hagytam. Felelőtlen és rossz anya vagyok. Az ösztönös gyerekek iránti védelmezésem talán itt fejlődött ki a legjobban... néha úgy érzem magamat, mint a gyermekek védőszentje. Valahogy az évek során, mindig mellettük közöttem ki. Cleopatra, Phillips... a rabszolgaság alatt volt olyan, hogy dühömben már majdnem halálra vertem egy embert, mert gyereket korbácsolt.
Rossz lennék? Büntetést érdemlek ezért?
Nem sokáig tudok filozofálni ezen. A gízai piramisokat bámulom az éjszaka világában, mikor valami megüti a fülemet. Hátra pillantva látom, ahogy két alak közeledik felém. Nem kell sok idő, hogy felismerjek bennük két démont. Most pont sajnálom, hogy nem hoztam magammal fegyvert, de ha kell, akkor a föld erejét fogom használni ellenük. Azonban alig egy pillanat múlva tüzet látok, ordítást hallok, és az egyik démon semmivé lesz, majd rá pár másodpercre a másik is az enyészeté. Alig tudok felocsúdni a gyors változásoktól, és mielőtt még megijednék, hirtelen béke áraszt el. Az a fajta, amelyet akkor érez az ember, amikor a legnagyobb biztonságban van. Ellazulnak az izmaim, kisimulnak ráncaim az arcomon. Rámosolygok halványan a közeledő alakra. Ismerem már őt látásból, ha mondhatjuk ezt. Egyszer találkoztunk már, mikor megmentette életemet.
-Michahel. - köszöntöm olyan mélyen biccentve az isteni teremtést, hogy majdnem meghajolás lesz belőle, majd szavaira pedig felpillantok a piramisokra, kiegyenesedve.
- Igen, lenyűgöző. Köszönöm a segítséged. Újfent. Sose fogom tudni törleszteni az adósságom, igaz? - kérdezem lágyan, rá pillantva. Nincs ebben számonkérés, vagy semmi ilyesmi, egyszerűen úgy gondolom, hogy ekkora hatalmú angyalnak nem kellhet a segítségem. Pedig úgy érzem, tartozok neki azok után, hogy megmentette az életem.
- Útba esett a hely, vagy őket vadásztad? - nézek oda, ahol nem is olyan rég, még két démon szaladt a homokban.
avatar
Tregereth Blois

Hozzászólások száma : 11
Join date : 2018. Dec. 27.

Character sheet
Kor: 2381
Foglalkozás: Őr
Lakóhely:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Csillagok alatt - Tregereth & Michahel

Témanyitás by Michahel on Szer. Jan. 02, 2019 6:12 pm

Idő... különösen működő aspektusa a létezésnek. Ahogy az égbolt a maga fokozatosságában az est rétegét ölti magára, úgy érzem átszakadni most a múlt selyemfátylát. Az egyik démon üvöltése teszi. Egy emléket juttat eszembe, de nem fajtársával kapcsolatosat...
Egykoron felüvöltött egy sárkány. Hangja a mélység sötétjét zengte be, vad természete, mely életet próbált követelni, valósággal szította a sós kékség hullámait, hogy a káosz birodalmává tegye azt. Minden rezdüléséből csak úgy áradt a vérszomj. De számámora fájdalmas üvöltése mit sem jelentett, helyette ami kitöltötte lényemet, esszenciám teljességét, az a kiáltás volt, mely eljutott hozzánk. A fohász, amit oly kristálytisztán hallottam, éreztem, mintha a közvetlen közelemből szólna és nem egy világ volna a forrás és a segélykérés érzékelője között. A beavatkozás azzal a szemmel, ahogy én látom a világot, az emberek által ismert realitást, puszta pillanatok leforgása alatt ment végbe hallatán.
S most, ahogy csillagok ragyogó uralma veszi kezdetét az éjszakai égbolton, én gyorsan, kíméletlenül cselekszem, olyan természetességgel, amivel a homokszemek reppennek tova a szél lágy szárnyain. A levegőt is felhevíti a tűz, mivel lesújtok az előző démon társára, elég hirtelen ahhoz, hogy a sötét lény ne tehessen ellene semmit. Érzem szolgadémon mivoltát, így nem telik sok időbe, míg az angyali erő elsöpri őt a létezésből. Száját ő is kiáltásra nyitja, de nem hagyja el más a némaságon túl, miközben teste porrá lesz. Szenvtelen ábrázatomon és hűvösen figyelő szemeimen túl más nem fogadja elenyészése előtti pillanataiban. Porának szemcséi, csatlakozva elmúlt társáéhoz, a homokkal keveredve száll a világ tágas szférájába, amin végigpásztázik pillantásom. Most is úgy ténykedtem, hogy annak halandó ne lehessen szemtanúja. Ebben engem szolgált az, hogy a piramisok környéke szinte kihalt. Szinte.
Így aztán az iménti üvöltést mély csend követi.
Egy darabig higgadtan, töretlen mozdulatlansággal figyelem a nőalakot a távolban, ki felé a lények tartottak.
A szellő akár elvihette felé az elmúlás hangját.
Ezért az újabb lökettel én is megteszem az első lépéseket, hiszen hiába nem érzek most további fenyegetést a közelben, ez még változhat. Lassan haladok felé, kezeim puhán lendülnek testem mellett lábam mozdulataival, a szellő olykor-olykor a törtfehér ingbe kap, simításával eléri ezáltal alatta fedetlen bőrömet, testemhez nyomja az ing anyaga alatt helyet foglaló keresztet.
Ahogy közelebb érek, hagyom érvényesülni békét árasztó aurámat, arra az esetre, ha jelenlétem mégis félelmet ébresztett volna benne.
- Rabul ejtő. - szólalok meg felpillantva a piramisra, amihez vele együtt most már szintén közelebb vagyok. Csúcsa mintha pont az egyik csillagra mutatna. A távoli fénypötty egy képét látjuk csupán, így a maga iróniájában, a múlt egy lenyomata somolyog le pislákolásával a földi múlt egy fennmaradt maradványára. Ha követi a tekintetemet, az enyém akkor őrá siklik, magamban őrizve a kimondatlanul hagyott tényt, hogy az előttem tündöklő életet tartom annak. Múlt és jelen.
Valahol a múltban felüvöltött egy a sárkány.
A jelenben pedig a sötétség tette ugyanezt letört karmai okozta fájdalmában.
avatar
Michahel

Hozzászólások száma : 8
Join date : 2018. Dec. 29.
Tartózkodási hely : Föld & Heaven

Character sheet
Kor: Kortalan
Foglalkozás: Harcos
Lakóhely: Heaven

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csillagok alatt - Tregereth & Michahel

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.