Mágikus jelenések- Lara & Gabriel

Azt már tudom évezredek óta, hogy a Mágia és az Emberek világa sokban hasonlít, de különbözik is, nem csekély mértékben. Találkoztam nem is egy Mágiahasználóval, akik koruknál fogva bölcsességet osztottak meg másokkal, és Iskolákat alapítottak, ahol átadták tudásukat. Voltak olyanok is, akik kíváncsiságból vagy éppen haszonszerzés ürügyén keresték fel a tanokat ismerőket, de azért akadt számtalan tehetség is, akik tényleg a Tudás és Ismeretszerzés reményében kezdték el tanulmányaikat. Régen, sokan voltak, akik Semlegességet vagy a Jó-t képviselték, de találkoztam már a Sötétség erejét magasztalókkal is. Emlékeztet valakire, bár az kissé más formában mutatkozott meg, mint egy "átlagos" Mágusként, aki az érem sötét oldalát tartja irányelvének. Most éppen egy ilyen Iskoláról hallottam, ahol a hagyományokat tartják elveik közt és meg akarok győződni a saját szememmel, hogy hogyan alakult ez a fajta Tanismeret a régmúlthoz képest. Angyali szemmel másként látok, mint azt bárki hinné, de arra, hogy ismereteimet bővítsem, ahhoz azt szeretem, ha magam járok utána kíváncsiságomnak. Ez persze inkább az emberek mondják a tudásvágy keresésére, de elég sokat járok köztük, hogy megismerjek sok kifejezést vagy fogalmat,amit ők használnak. Hamarosan megtalálom ulticélomat és érdeklődve figyelek...

A szoba még mindig a karácsonyi díszektől ékes, még nem kezdtünk bele a leszedésüknek, az hatodikára marad. Samanta még a könyvtárba ment, hogy pár dolognak utána tudjon járni, én pedig egy sokadjára olvasott könyvet veszek magamhoz, és az olvasásba kezdek. Nem számolom, hogy mennyiszer olvastam már el, de a mai napig lebilincsel és még mindig meglep egy-egy fordulat, pedig tudom, hogy mi az pontosan. Ez miatt a sorozat miatt szerettem meg az olvasást, s szeretem újra olvasni. Hifi vagy egyéb rádiós ketyere helyet, jelenleg a folyosó zaját hallgatom mint aláfestő zene. Beszélgetés itt, ajtó csapkodás ott, és léptek hangja. Az éjjeli szekrényemen, ott a forró tea amibe néha bele kortyolok, ezzel is kicsit szünetet tartva két fejezet közt. Meglepő, de még itt is otthonosabban érzem magam, mint otthon egy légkörben a drága bátyámmal, aki mindig azzal dicsekszik, hogy jók a jegyei és sorban nyeri a díjakat az iskolának, amit itt szerencsére nem kell hallgatnom. Néha fel ötlik bennem, hogy beszéljek vele, de aztán mindig meg gondolom magam, mikor olyan elviselhetetlen egy alak, bár tény jómagam se vagyok a jóság minta példánya. Ami pedig a reptéren történt, arról inkább nem mondok semmit, de ő kezdte, s amit kapott megérdemelte.

A Mágusok Iskolái mindig érdekesek, ahogy most is éppen egyik felé tartok. Különösebb céllal nem érkezem, inkább csak megfigyeléssel, mit kíváncsiságom hajt, s ismereteim bővítése. Az épületet megnézve, nem látok semmi különöset, de aztán az egyik ablakban egy lányt pillantok meg, aki belemélyedve az olvasásba tölti idejét. Mást nem látok körülötte, de az elkalandozott tekintetét látva, felkeltette kíváncsiságomat. Vajon miért nem tartott a többiekkel, akik odalent az udvaron hócsatát vívnak? Vagy esetleg a magányban tölti napjait?- merültek fel bennem e fajta kérdések. Bár a lélek sokarcú lehet, és itt nem oly ritka a különlegesség.