A szipolyozás technikái - Amalia és Edward

Edward megunta az egészet. Tényleg megunta, vagy csak így próbálta meggyőzni a lányt, örök titok marad talán, viszont annyi bizonyos volt, hogy élete legszörnyűbb perceit kellett átélnie, ráadásul úgy, hogy nem tudta, hogy csak képzelődik; Szemei előtt egy koszos munkatábor jelent meg, hátában pedig érezte a görcsöket, tagjain az apró horzsolásokat és sebeket, melyeket a nemlétező évek során szerzett, most mégis olyan nagyon valódinak hatottak, mintha tényleges gépek, esések, csúszások tettek volna örök memoárt Amalia bőrére, aki éppen sepregetett. Igazán egyszerű ruhában volt, csak semmi hivalkodóban, por takarta arcára pedig érezhetően kiült a bánat, harag és fáradtság egy érdekes összessége, ahogyan az ablak alól kegyetlen ordítások szűrődtek be, teljesen semmibe véve a vörös hajú emberi - azaz vérlényi - mivoltát, csak sürgetve és sürgetve, míg nem képtelen volt tovább viselni a terhelést és fájdalmas görcsökkel karjában zuhant a földre, miközben szemhéjai alá sós könnycseppek gyűltek, ajkai közül pedig egy tompa, elnyelt nyögés hallatszott, amit végül elnyelt a tekintete elé tárulkozó melegség, majd a végtelen és elpusztíthatatlan sötétség...
Aztán mindez ismét egy szempillantás alatt tűnt a semmibe és ő ismét az irodában ült, Edward asztalával szemben, viszont az agyturkász nélkül. Ordított volna, de még mindig képtelen volt rá, viszont így is érezte, hogy leverte a víz, arcából pedig kifutott a vér. Ült némán, bámulva a falat és agyában újra és újra azok a gondolatok futottak végig, hogy mi szükség volt erre. Most már tisztán látta, hogy mit akart elérni a férfi és így sikerült is neki. Nem akarta így végezni, azzal pedig, hogy jogaiért küzdött, csak egy végtelen és ördögi körbe húzta be saját magát, ami végül jogtalanságához vezetett.
Nagyjából egy óra múlva úgy érezte magát, mintha testéről hatalmas kövek hullottak volna le, beleértve ajkait is, és az órák alatt szárazra apadt torkát, amelyből most kettő szó szökött ki, olyan hangosan, amennyire a remegő hangszálai csak bírták.
- Már értem!