Re: Ne ébreszd fel az alvó oroszlánt - Ármáres & Tamashi

by **Ármáres** Vas. Ápr. 07, 2019 2:42 am

A már állatias torkából előtörő, szintén állatias hörgések és sikolyok kellemetlenül rezonáló hangját vegyítő kiáltásai után egyből megfutamodott. Akárhogyan is néztem, a küzdelmet én nyertem meg, hiszen ebből jól semmiképpen sem jöhetett ki. Egy hatalmas vadmacska rohangált Budapest utcáin, hát naná, hogy egyből pánik tör ki és ha nem más, akkor a rendőrség ritkán használt, de annál veszélyesebb fegyvereivel kell szembenéznie, ami természetesen egyenlő egy halálos ítélettel.
Ha visszaváltozott is rendesen megszívta, hiszen ekkor anyaszült meztelenül kellett visszacammognija a parkig, hogy összekapkodja ruháit, ez pedig híresen nem a legjobb környék volt, így ha ezt az utat választotta még az is a pakliban volt, hogy meg is erőszakolják, mielőtt a gumibotok csattogni kezdenek izzadt bőrén.
Halkan kuncogni kezdtem és teljes nyugalommal szedtem össze a járdáról a pár pillanattal ezelőtt oda dobált fehérneműket. Lehet, hogy beteges ez az egész, főleg úgy, hogy tőlem húsz-harminc méterre egy fán és egész környékén dühös lángok ropták a táncot, de hát legalább ennyi hasznot akartam húzni a kis jelenetből, ha ennyi varázs- és lelkierőt elpazaroltam erre a lánykára... Talpra esett, mit ne mondjak.
- Faszom, majd megyek holnap boltba. - gyűrtem zsebembe a bugyit és sarkon fordultam.
Lassú léptekkel és néma mosollyal vonultam vissza a lakásomba. Megérdemeltem a pihenést.

by **Koizuki Tamashi** Vas. Ápr. 07, 2019 1:00 pm

Ideges szitkozódások közepette oson, minden illatra, neszre, szélfuvallatra figyelve. Nem érzékel más alakváltót a közelben, ez jó. Emberek viszont kószálhatnak. Mancsai sebesen érintik a hűvös köveket, miközben minden egyes sarkot, melyen befordul, memorizál. Aztán kifújja magát és megáll pihenni, egy kocsma mellet sövényesbe bújva. (Szerencsére valahol még nő növény ebben a betonrengetegben.)
Vissza nem változhat, legalábbis így és most nem. Bár elő tudná adná, hogy valaki letépett róla mindent, aztán eljátszadozott vele, azonban túl sok kedve nincs most sokkos, tipikus nőstényt játszani. Rövidre kéne zárni a dolgokat. Kivár hát, olyan tíz percig, amikor is ugyanazon az útvonalon, tereptárgyak alatt és mögött osonva igyekszik visszafelé. Még nem hajnalodik, jó. Azazhogy... egy kis szürkéslila már megjelent az ég alján, de a házak eltakarják nagy részét, és amúgy is, ilyenkor még nem ébredezik ANNYIRA a város...
Kissé tévedett. Elég sok bárból penderülnek ki hiányos ruházatú nők, vagy erősen részeg, másnapos hímek. Bosszantják, mert csak lassítják az útját.
Ahogy visszatér a parkba, szerencsére pár lusta galambot leszámítva még mindig nincs ott senki. Sietve odarohan a szétdobált ruhakupachoz, felnyalábolja őket és egy örökzöld, magasa tujákkal keretezett füves részre viszi. Kissé köhög a füsttől. Szegény fa... és ez az egész nemsokára elterjed az egész parkban, ha nem csinál valamit... a francba.
Megpróbálja lenyugtatni elméjét - ami pattogó lángokkal, füstszaggal és félelemmel együtt nem könnyű -, majd megkönnyebbülésére nemsokára már csupasz ötujjas mancsokat lát és emberi lábakat. felkapkodja a ruháit - az alsóneműje hova a francba lett? Na mindegy -, majd hallja is, hogy pár humanoid rémült kiáltást hallat. Azt beszélik, ki volt az az idióta, aki felgyújtott egy fát és miért. Nem mutatkozhat meg előttük, egyből ráfognák a dolgot, így aztán megbújik a levelek között összehúzva magát, majd már csak ennyit hall:
- Kisasszony? Jól van?
Oh, a francba... Köhögve előmászik. Egy férfi és egy kislány az. A kislány mondjuk távolabb álldogál, bátortalanul összefonva elöl a kezét. Apu nyilván szólt neki, hogy minél távolabb menjen a tűztől.
- Egy srác gyújtotta fel. Próbáltam leállítani, de teljesen meg volt hibbanva. Magasabb kicsit, mint én, sötét, hosszú, egyenes hajú, és olyan rocker külsejű. Tudja, fekete cuccok meg minden. Gitár nem volt nála. Más hangszer sem. - Gyorsan megtapogatja a nadrágzsebét. A telefon még ott. A nyavalya... Ez a félkegyelmű lelépett egy bugyival, a telefont meg itt hagyta.
Perverz.
A férfi láthatóan eléggé meglepődik azon, hogy Tami ilyen higgadtan elő tudja adni magát, miközben a lányka pityeregni kezd. - Elnézést - vonul kissé hátrébb, majd vigasztalni kezdi gyermekét. Tami elvigyorodik, de aztán gyorsan redukálja a dolgot egy szelíd és támogatónak szánt kinézésű mosolyra. - Ne aggódj, csöppség. Mindjárt hívom a tűzoltóságot.
Muhaha. Two can play the game, sweetie. - gondolja, ahogy tárcsázza a százötöt, majd összeszedetten előadja, hogy meg akarták erőszakolni, ellenkezett, mire ez a drága élőlény felgyújtott egy parkot, és lehetőleg siessenek, mielőtt az egész leég, netalántán lakhelyekre is átterjed.
Na akkor inkább keresek egy hotelt... - indul neki sóhajtva a hajnalnak.